Erdőkerti chop and drop

Sun, 24 May 2026 12:32:45 +0200

Tavaly ősszel így bocsátottuk téli álomra az erdőkertben az alsó etető-itatóárkot (na jó: övárkot):

A talajfelszínre vetett, szalmával takart, majd őzek által tövig rágott krumplikísérletből még kiforgattunk az utolsó bújdosó szemeket. Ezután hagytuk, hogy télire betakarják a púpot a festőcsülleng levéltőrózsái, amelyek úgy keltek, hogy korábban az árokba dobtunk néhány elszáradt magszárat kevés rajta maradt maggal.

A festőcsülleng - úgy tűnik - rendkívüli módon bírja a szárazságot, a fagyokat és a vályogtalajt. Ez a néhány tő idén ugyanis embermagasságú, méhzsongító dzsungellé fejlődött, ami a gyümölcsfacsemetéket is fülig elnyelte:

Most pedig megváltunk tőlük. Még éretlen magokkal, talaj felett elvágva bekerültek a púp fölötti komposztálóárokba. Ősszel remélhetőleg ráhúzhatjuk majd a púpra a friss komposztot:

Ebbe a púpba “ezt még gyorsan valahova el kellene vetni” alapon kerülnek maradék zöldségmagok. Idén dughagyma és zöldborsó:

Mindkettőn meglátszik, hogy nem volt öntözve. Mégis adnak. Hálául kaptak egy kis extra ázottszalma-takarót.

És a gyümölcsfacsemetéknek helyük is lett a rendszerben

Thu, 19 Feb 2026 11:25:00 +0200

bbGyümölcsösbe gyümölcsöst telepíteni nem egyszerű vállalkozás, főként, ha a nem-ártás szellemében, a terület adottságaival és saját szükségleteinkkel összhangban tennénk mindezt, valamint erdőkert lévén mind a térbeli szinteket, mind az évkört (tehát a híres permakultúrás “stacking” alapelvet) szeretnénk lefedni, és a fák közötti lékekben a zöldségágyásoknak is kellő fény kell, hogy maradjon. A már nem termő idős fáktól, amíg az élet jeleit mutatják, nem válunk meg (azután sem mindig), megvárjuk, hogy maguktól átadják a helyüket, és ezt idővel természetszerűen meg is teszik. Az új jövevényeket közéjük ültettük, és kaptunk egy szép sűrű mixet óvó-védő matuzsálemekkel és növekvő csemetékkel. Mindez térképre téve így néz ki (csak a régi és új gyümölcstermők rétegével - ahol látszólag nincs semmi, ott is van valami):

Egy dél-nyugati kitettségű, hosszanti irányban lefelé völggyé nyíló löszlejtőn, kb. 195-213 mBf közötti magasságban vagyunk. Miután az agyunk háttértárolójába bevackolta magát minden szükséges paraméter, megszületett az ültetési terv:

OÁZIS A nedvességet jól tűrő mirabolánalanyon lévő szilvák és a holland óriás naspolya a kert legmélyebb pontjára, egy alakulófélben lévő oázisba kerültek, ahol a tó túlfolyója is öntözi őket. Déli oldalról zárják a fák gyűrűjét, és őrzik a párás mikroklímát a kiemelt ágyások körül:

ZÖLDSÉGES Az átlagosan 2 méter magasra növő Mino törpekajszit egy nyíltabb, rendesen benapozott, mérsékelten száraz területre, a fő zöldségágyások tőszomszédságába ültettük, remélve, hogy némi árnyékot ad majd a zöldségeknek az aszályos nyárban és hasonlóan a házi berkenyét, a török naspolyát és a Van cseresznyét is, utóbbinál bízva abban, hogy a sajmeggyalany törpésíti:

Szintén egy zöldségágyás északi végében kapott helyet a száraz nyarakon öntözést kívánó és tápanyagdús talajt kedvelő Rojo Brillante datolyaszilva. Ezúttal nem az árnyékolófunkcióját használtuk ki, a gondozását egyszerűsíti le a helyválasztás.

SZÁRAZ LEJTŐHÁT Mivel még intenzív eső esetén sincs szemmel látható felszíni lefolyás a területünkön, nehezen nevezzük övároknak/swale-nek azt a két hosszú árkot, amelyet a gyümölcsös középső, szárazabb részén, szintvonalak mentén ástunk kifejezetten az őszibarackok és a Sunburst cseresznye ültetéséhez. Inkább amolyan etető- és itatóárokként funkcionálnak: telehordtuk őket szerves anyaggal, és elárasztjuk a legközelebbi IBC-tartályból érkező vízfelesleggel évente egyszer-kétszer, vagy amikor nagyon szükséges. Ezen a helyen a lehulló csapadék önmagában már kevés lenne a csemetéknek. Emellett egy felsőbb nyitott víztárolóból gravitációsan is meg tudjuk oldani az öntözést. Az árkok halmába ültettük a csemetéket, közöttük eddig hol burgonyát, hol borsót vagy madársalátát termesztettünk minimális energiabefektetéssel.

A Feketicsi meggy és az Újfehértói fürtös meggy hosszú körömrágást követően egy néhány éve méhlegelőként és a kaszált utak közötti élőhelyként szolgáló részre kerültek, az árkok fölötti területre (méhlegelő így is maradt bőven). Nagy itt a szárazság (az egyik szomszédos, sorozatos aszályban legyengült öreg kajszit tavaly itt érte utol a vég), sekélyebb és meszes a talaj, ezért fontos volt a fajtaválasztás (Újfehértói fürtös) és a sajmeggy alany. Dél felől nagyobb fák adnak némi árnyékot, és a felső puffertároló tóval a gravitációs öntözésük is megvalósulhat:

2026 áprilisi frissítés: Egy újabb jövevény érkezett erre a részre: egy határozottan fény- és melegigényes, ezenkívül szárazságtűrő török mogyoró. Itt van helye bőven terebélyesedni.

VÖLGY Legnagyobb szerencsénkre a területünk legalább három irányba lejt, így a Batul és a Boskoopi szép renet almacsemete csodálatosan üde talajban, a gyümölcsösön hosszában végighúzódó “völgyben” növekedhet:

áprilisi frissítés: Biztos, ami biztos, porzópárént beköltözött a völgybe melléjük egy Cox narancs renet és egy téli arany pármen is. Nos, ez történik, ha az ember impulzívan vásárol gyümölcsfát.

A vadmandulák kiválóan tudnak alkalmazkodni a szárazabb, meszes talajokhoz, ezért ennek a völgynek a meleg, napsütötte dél-keleti oldalán sorakoznak (ld. a karókat) a meggysarjliget aljában, a “völgytalp” vonalában:

áprilisi frissítés: A vadmandulák sorában helyet kapott egy öntermékeny Supernova mandula is.

TELEKHATÁR Bár a kisebb-nagyobb öregek sorra a kerítés mellett húzódnak…

… saját békénk és a fák békés fejlődése érdekében általános és fontos szempont volt még, hogy a csemeték kellő távolságra kerüljenek a telekhatártól.

övárok on Aprókaland Permakultúra

Erdőkerti chop and drop

És a gyümölcsfacsemetéknek helyük is lett a rendszerben