Minden ittalvó kétlábú vendégünk kedvence a nagy pele, aki ha éppen nem a nyaralóépület tetőszigetelését rágcsálja, éjjelente hangos futóversenyt rendez a padlástérben, legalábbis mi a hangok alapján pont így képzeljük:

Amíg megvolt az öreg vályogház eredeti tornáca, együtt hűsöltünk alatta a mogyorós pelékkel. Itt épp nem mogyorót, hanem a lugasról szedett szőlőt eszegette egyikük a fejünk felett:

Házfelújításkor szétszedtük a tetőt, és igazán izgalmas dolgok hullottak a nyakunkba a megcsócsált viklik közül, ugyanis a mogyorót és a diót leginkább a tornác fiókgerendái között tárolták a pelék:

A fák tetején villámként cikázó európai mókusokról nincs fényképünk. Annyi biztos, hogy a mogyoróbegyűjtési sebességük százszorosa a miénknek.

Ezt a szegény üregi nyulat összcsaládi mentőakcióval szabadítottuk ki az általunk ásott gödörből:

Bár a biztonság kedvéért mindig minden tóba, gödörbe teszünk egy-egy fadarabot, ez a nyuszi nem használta a kijutáshoz. Ez a konkrét gödör sok minden volt már (les fotózáshoz, vályoggödör, egy ideje (ita)tómederré alakítottuk a majdani birkáink számára). Víz híján továbbra is állatok lakják: