… egyik ősszel, hogy fagyos időben legyen hová engednünk a felszíni vízgyűjtőtartályokban maradt vizet, és úgy általában legyen hová túlfolynia a föld alatti tartályoknak. Ezzel egyben tervezett tavunk helyét is kijelöltük. Kibéleltük a létező legegyszerűbb tófóliával, nem cizelláltuk, arra az egy télre minek is, gondoltuk naivan. Aztán persze - sokadolog, ejjráérünkarramég - rendesen magára hagytuk. Kedvesen körbenőtték a környező növények, inni kezdtek belőle a rovarok, a gyíkok. Azon kaptam magam, hogy én is egyre sűrűbben merengek bele a már így is tószerű víztömegbe.

Egy idő után őcukisága (vagy egy rokona) is megláthatta a gödörben A TAVAT (itt még kedvenc hűsölőhelyén, a letakart vályogban tűrte, hogy fényképezzük):

idén márciusban ugyanis óriási békapetecsomókat fedeztünk fel a vízben:

amelyek májusra a szúnyoglárvákat szorgosan kapkodó ebihalakká fejlődtek:

végül múlt héten egy vízisiklóbébire lettünk figyelmesek:

Vajon merre tovább?

(V)